Pilisszántón a régi temetőben végzett ásatásoknál előkerült   Pálos Keresztes Kő

Kőbe zárt szent üzenet 

    Zarándoklás a titokzatos  szántói kőhöz

A szántói emberek meghittebb, bizalmasabb kapcsolatban élnek a kövekkel, mint más települések lakói. Ez nem is csoda, hiszen falujuk fölé a Dunántúl legmagasabb hegyének csúcsa magasodik. Ez a hatalmas kőrengeteg óhatatlanul is tiszteletet kelt az emberben, s biztonságérzetet is: egy biztos, el nem mozdítható pontot a világban, amihez igazodni lehet, ami menedéket nyújt. Tán ez is az oka annak, hogy évezredek óta kedvelt lakóhely ez a táj. Az utolsó jégkorszak idején már megjelent itt a vadászó-gyűjtögető ősember. Táborainak nyomát a hegyen az ún. kőfülkék őrzik, melyekből kőpengék, kőkaparók kerültek elő. Később jelentős kelta kultúra virágzott itt. A római korban a hegy aljában húzódott az Aquincumot Brigetióval összekötő hadiút, az út forgalmát őrtorony vigyázta. (Tavaly egy svéd régészcsoport egy római villa falmaradványait ásta ki a Kálvária közelében, az ásatások az idén is folytatódnak.) Avar- és honfoglalás kori leletek is bőven kerültek elő. A XIII. században - a középkori források szerint - Szántó közelében épült meg a ,,Szentkereszt" pálos kolostor. Az öregtemetőben két évvel ezelőtt végzett ásatások során kora középkori romokra bukkantak - nem elképzelhetetlen, hogy magára a Boldog Özséb általa alapított kolostor maradványaira.A minden bizonnyal eddig legérdekesebb históriai lelet is innen került elő a földből. A millennium évében, szeptember 23-án Boldog Özséb emlékére szentmisét tartott a régi temetőben Takács Nándor püspök és Árva Vince atya, a pálos rend történetének jeles kutatója. Az ünnepre rendbe hozták a temető fáktól, bokroktól elvadult részét, a megtisztított terepet géppel egyengetve el. A markoló kanala kifordított egy régi követ, amit ideiglenesen a néhány tucat méterre lévő Községháza udvarán helyeztek el. A kövön rögtön látszott, hogy Szántónak nem az 1702-től (a szlovák betelepüléstől) számítható mostani kultúrájából való. Szőnyi József polgármester minél tovább nézegette a követ, annál szebbnek, értékesebbnek érezte, ezért a Községháza biztonságos pincében helyezte el, gondosan bebugyolálva.Persze, nem tudta, de nem is akarta eldugni a világ szeme elől. Tudósokat hívott - régészeket, muzeológusokat, művészettörténészeket -, hogy megállapítsák a kő eredetét és megfejtsék üzenetét. Jöttek, állapítottak és fejtettek is: de a vélemények ingadozóak és egymással sokszor szöges ellentétben lévők voltak. A tudósok nyomán újságírók érkeztek. S a média hamar felkapta a rejtélyes követ. Valóságos zarándokhellyé vált a polgármester szobája, ahová időközben fölkerült a kő. Mindenki kíváncsi volt a több évszázados (egyesek szerint évezredes) kőre.Április végén festés volt a Községházán - ezért a polgármester ideiglenesen hazavitte magához a követ, hogy ne érje semmi kár. Május 1-jén azután kénytelen volt kitenni a követ házának udvarára, mert a szobában már nem fértek el a látogatók. Aznap legalább 50 autó állt meg a ház előtt.Sokan misztikus, varázsos erőt tulajdonítanak a kőnek, s máris lábra keltek legendák különös, megmagyarázhatatlan jelenségekről a kővel kapcsolatban. Például az egyik fotósnak tönkrement polaroid fényképezőgépe, amint a követ lefotózta, vagy hogy az egyik televíziós forgatócsoport tagjainak megfájdult a feje a kő közelében.Nem áll hozzám közel a misztika világa, ám a kíváncsiság természetesen engem se hagyott nyugodni - főleg miután a polgármester néhány megjelent cikk másolatát elküldte nekem -, magam is elzarándokoltam - hegyi-kerékpárom nyergében - Szántóra egy borús június végi napon.Alig tolom be sáros kerékpáromat a Községháza udvarára, rögtön rám köszön egy ember, aki az udvar füvét nyírja, s megkérdezi, mi járatban vagyok.

- A polgármester urat keresem! - válaszolom szavaimat vörösvári beidegződéssel megválogatva.

- Bent van a Jóska, de vannak nála, egy kicsit várni kell - mondja egyszerűen, majd akárhogy szabadkozom, segít nekem, hogy megszabadítsam kerékpáromat a rárakódott vastag sárrétegtől...

Munka közben kiderül, hogy segítőtársam nem más, mint Szlávik János, az az ember, aki először vette észre a híres követ, s szólt a polgármesternek...

Később - amíg az interjúra várok - elsétálok a néhány méterre lévő régi temetőbe, a kő lelőhelyére. A szanaszét lévő régi kövek között, egy újonnan állított színes fakereszt uralja most a sírkertet, Boldog Özséb tiszteletére emelték a tavalyi ünnepségen.

Oda- és visszafelé több helyivel is találkozom. Kezdetben csodálkozom, hogy előreköszönnek, pedig nem ismerhetnek engem, aztán ráeszmélek - persze, ez egy kis falu, itt mások a szokások, jobban érződik a közösség tűzhely melege, még az idegent is jobban tisztelik - és attól fogva én köszönök előre.

Szőnyi József széles mosollyal fogad, s kezet nyújt. Hatalmas munkás tenyerében szinte elvész a kezem. Szükség is volt azokra a tenyerekre fiatalabb korában, amikor még mészégetőként kereste a kenyerét - ki tudja, hány ezer tonna követ mozgatva meg. (Így égettem meszet címmel könyvet is írt régi mesterségéről.) Most falujának polgármestere, helytörténeti kutatója, krónikása, fotósa. Kőtől kőig ível a sorsa.

Belépek a polgármester szobájába. A falon körben az általa készített fotók az itt élő emberekről. Kitűnő portrék. Őszinték. Kifejezőek. Jó lenne egyszer albumban is megjelentetni őket.

A kő egy egyszerű, alacsony vitrinben a szoba egyik sarkában. Kulccsal nyílik a méretre készített ablakos doboz. A polgármester, a kő féltő őre, kinyitja, és mind a ketten szinte áhítattal hajolunk fölébe.

,,Sokan vizsgálták már ezt a követ, de kézzel fogható tudományos eredmény vajmi kevés született - mondja Szőnyi József. - Pedig én szeretném, ha korrekt tudományos válaszokat tudnánk adni, ha végre állást foglalna a tudomány, s nem hajolna el a történet kizárólag a misztika irányába. Egyedül anyagának származását sikerült egyértelműen meghatároznia dr. Nemecz Ernőnek, a veszprémi egyetem professzorának. Vizsgálatai szerint a kő egész biztosan a környező hegyekből származik. Ezek után én mintákat vettem, és kiderítettem, hogy a Hosszú-hegy keleti oldalában található homokkővel egyezik meg az anyaga. Alig tudunk azonban valamit arról, melyik korban faraghatták ki és mi volt a funkciója. A vélemények igen eltérőek. A tetején és az alján lévő vésett foglalat okán, én hajlok arra, hogy azt gondoljam, ez a kő valaminek a része lehetett. Talán éppen annak a középkori épületnek, amelynek nyomaira két éve bukkantunk a régi temetőben. A magánvéleményem az, hogy ez nem más, mint a Boldog Özséb alapította Szentkereszt kolostor romja. Tudományos hitelességgel persze ezt csak akkor lehetne kijelenteni, ha ki tudnánk ásni a romokat - ehhez azonban több tízmillió forintra lenne szükség, ami meghaladja az önkormányzat anyagi lehetőségeit..."

Nézegetem a követ, a mélyen bevésett különös alakú kereszteket, és közben arra gondolok, vajon üzent-e valamit a több száz évvel ezelőtti kőfaragó nekünk ezzel a kővel... S ha igen, meg tudjuk-e fejteni régmúlt korok kódjait? Kimondatlan gondolatom fonalát vendéglátóm fonja tovább:

,,Származástól, kortól, stílusjegyektől, funkciójától függetlenül számomra az a legfontosabb, hogy ennek a kőnek üzenete van a számunkra. Még nem tudom pontosan, mit üzen, mit akar nekünk mondani ilyen hangosan, de szeretném megérteni. Ez a kő feltételezhetően abból a korból való, amit én a nemzet legjelentősebb, legnemesebb erkölcsi korszakának tartok. Abból a korai középkorból, amikor a legtöbb szentünk született és fejtette ki áldásos tevékenységét erősítve népünk erkölcsiségét és hitét. Ha ez a kő ezt a kort és erkölcsiséget akarja a századokat átívelően közelebb hozni számunkra, akkor rendkívül fontos a számunkra. Különösen egy olyan korban, amikor a pénz maga alá gyűri az erkölcsöt. Pilisszántón és környékén szinte alig találni olyan helyeket, ahol ha leásnánk, ne találnánk valamilyen történeti emléket. Ez a történelmi örökség a mi legnagyobb gazdagságunk és összetartó erőnk. Ennek a gazdagságnak és erőnek a része immár ez a titkokat rejtő ősi keresztes kő is. "

Fogarasy Attila

Saját készítésű másolatok a Keresztes Kőről + nyakláncok

Tüskés kereszt a koporsón

      2005. január 07.   G. Kirkovits István

Egyre többen vannak, akik úgy érzik, hogy várja őket a Pilis, ez a rejtélyes, misztikus hegység, a magyar szellemiség egyik szakrális központja. Amikor sokan a globalizmus térhódításának rabszolgái lesznek, egyre többen próbálják a régmúltban megtalálni az értékeket, és megerősíteni hitüket. A Pilis, ez a sajátos természetföldrajzi egység nagy királyunk, Atilla birodalmának a központja is volt, és nem véletlenül építette fel itt első kolostorát a magyar ősvallás átmentője, a Boldog Özséb alapította Pálos rend.

Amikor alábbhagy a hírverés a Pilis körül, és nő a szkeptikusok száma Pilisszántó és környéke mindig előrukkol egy újabb meglepetéssel. Legyen az a már egyre szélesebb körben ismert titokzatos erejű keresztes kő, vagy az egész falut behálózó földalatti barlangrendszer egy-egy ürege, folyosója, tárnája.

Az ember eldobja a coca-colás dobozt, s ha egy kicsit jobb érzésű, akkor a szemetest választja e hulladék ideiglenes nyughelyéül. Teszi ezt azért, mert a fogyasztói társadalom műalkotásai és tárgyi jellemzői legfeljebb az újrahasznosítható szemét kategóriájába tartoznak, és uniformizálást, nem pedig egészséges különlegességet hordoznak. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert csonka kis országunkban is megmaradt az a rész, amely a Kárpát-medence szellemi közepe, kis túlzással az ősi magyar gondolkodás meghatározó színtere.

Annyi érthetetlen és felfoghatatlan dolog van a világban, annyira fejlődik a technika, hogy alkalmazzuk, de nem ismerjük a számítógépet, a tömegkommunikáció eszközei átsütik a világot, és mégis az ad valami felfoghatatlan lelki töltetet, ha az ember végigsimogatja kezével több ezer évek levonatát, s kézzel foghatóvá teszi a történelmet.

Budapesttől pár kilométerre a Pilis-hegységben nemcsak a tüdőt tágítja a jó levegő, hanem erősödik a hit, és mélyebb tartalommal bír a lélek. Érkezik a vándor azért, mert így akarja, mert úgy érzi, hogy szükséges számára a megnyugvás, és miért ne hihetne a földnek, a kőnek, vagy akár egy kéznyomnak. Árpád-házi királyaink központja is ez a jól védhető hegység, hol mostanság titkos dolgok kerülnek elő a sokat tudó föld méhéből. Mindezek úgy, mintha valami felső rendező erő állítaná sorba az eseményeket.

Boldog Özséb feltételezett sírjának közelében emlékező szent misére készültek a szántóiak. Miután a tervezett helyszínen, az úgymond régi temetőben nem volt a sokaság befogadására alkalmas hely, árokásó géppel rendezték a terepet. A markológép kanala egyszer csak egy földből alig kiálló kőbe ütközött, amelyen aztán a gondos szemlélő rejtélyes jeleket fedezett fel, a művészettörténetben teljesen egyedülálló keresztábrázolást, az úgynevezett tövises keresztet, amely Pap Gábor művészettörténész szerint a római egyház által eretnekséggel vádolt bogumilok jelképrendszerére hasonlít.

Aradi Lajos, a Dobogó mitikus történelmi folyóirat főszerkesztője annak tudatában, hogy a pálosok a magyar ősvallás átmentői, a szkíta kereszténység korából származtatja, így Atilla király idejében is létezhetett és ez a szimbólum biztos, hogy a hun-magyar udvarban ismert volt. A követ vizsgálták különböző technikai eszközökkel és kimutatható volt a háttérsugárzás, sőt, Aradi polaroid fényképezőgépének eleme kisült, amikor a kőhöz közelített. Vannak olyan időszakok, amikor közvetlen közelről digitális fényképezőgéppel sem lehet felvételt készíteni, mert a kő dobogása megzavarja a berendezést.

A szent mise lezajlott Boldog Özséb tiszteletére és két évvel később újabb hírrel örvendeztette meg Pilisszántó a mitikus történelem barátainak egyre növekvő táborát. Takarítás közben leszakadt a templom padlózata, és a feltárás után egy rejtélyes üregrendszer nyomaira bukkantak a kutatók. Ugyanez a mesterséges barlangrendszer fellelhető a közelben lévő Baross-kúria melletti ház pincéjében is úgy, hogy több évszázadot felölel az építmények létrehozása. A középkori térképeken Esztergom, Visegrád, Szentendre mellett megemlítik régi nevén Pilisszántót is, s ha ez az 1700-as évekre elnéptelenedett település nem lett volna valami szellemi-társadalmi központ, miért hozták volna létre ezt a föld alatti folyosórendszert, illetve kik voltak azok, akik ezt megalkották?

Véletlenek nincsenek, ezt alátámasztja, hogy Szőnyi József polgármester személyében egy olyan ember vezeti a települést, aki elkötelezetten vallatja a múltat. Hittel és bizakodással. Ez a fajta elhivatottság meg is hozza eredményét. Szőnyi felvetéseiből tovább gondolkodhatunk, és tehetjük fel magunknak a bennünket erősítő kérdéseket. Miért építették oda a betelepített tótok az 1700-as évek elején a templomot, ahol most áll, hiszen általában a dombtetőkre szokták emelni az isten hajlékát? A pilisszántói jelenleg is álló templomot áztathatja a hegyről lezúduló víz, szinte úgy van beékelődve a lejtőbe. Miért pont oda? De itt a válasz, a földalatti barlangrendszer, amelyet ismertek, és valamiért fontosnak is tartottak az ideérkezett egyszerű emberek.

Miért használták és honnan ismerték azokat az ősi szimbólumokat, amelyek megjelennek a község címerében a kettős betlehemi csillaggal? Szőnyi magyarázata szerint az asztrológusok két betlehemi csillagról beszélnek, hiszen emiatt volt lehetséges, hogy a Jézus születésekor felragyogó fény nappal is bevilágítsa a földet. Honnan tudtak a tótok Árpád-házi királyainkról, akiknek cselekedeteit ábrázoló freskókkal díszítették templomuk belső homlokzatát? Honnan, kitől tanulták ezek az emberek a szív-keresztes ábrázolást? Miért illetik az ősi sumér nyelven értelmezhető kifejezéssel egyik földrajzi területüket, a Ziribár dűlőt? Honnan tudhatták az ottélők felmenői, hogy ez a furcsa kifejezés a sumér nyelvek kutatói szerint az újjászületést jelenti? Hogy lehet az, hogy a téli nap-éj fordulókor a Ziribár felől kell fel és világítja be a Pilist az életet adó nap?

Ugye ezek nem lehetnek véletlenek, és talán az sem, hogy a nemrégiben előkerült tüskés keresztes kő valójában egy folyamat állomása. Kúpos alakú, így hát illeszkedhet valamibe. Széleit megcsiszolták, s így biztos, hogy további két darabját rejti még valahol a pilisszántói régi temető környéke. A kő különben olyan, mint egy kulcs. Egy hatalmas, a világmindenség kapuját szimbolizáló jelkép. Ha hozzáillesztenénk a későbbiek során fellelendő két másik darabot, akkor egyben egy oltárt és magát a zárat is jelképezhetné. Kulcs, zár, hármas oltár vagy koporsódísz? Akkor mégis helyes az elgondolás, hogy köze lehet Boldog Özsébhez, a pálosokhoz és a magyar ősvalláshoz? Igen. Újabb lépések és egyre erősödő hit, hogy ezekre szükségünk van. Mindannyiunknak segíteni kell Szőnyit és társait, s megtalálni a kulcsot és az oltárt önmagunkban.

2004. március 08.

Kristálykoponyák a Keresztes Kövön

                            Energiát merítek a Keresztes Kőből

Hasonló motívumú keresztek

     Örmény kereszt

Khachkar = Keresztes kő

Vereb Péter, Erdéy alvajdájának sírköve Mátraverebélyszentkúton

Mátraverebélyi pálos barlangok

az oldal szerkesztés alatt

Oldal: Pálos Kereszt
Enkara - Pilisszántó - Pálos Rend - © 2008 - 2024 - enkara.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat